Tervezni sosem árt, újratervezni viszont idén szinte kötelező. Az eddigi koncepciók egy része – legalábbis ideiglenesen – ellehetetlenült, új utakat és megoldási lehetőségeket kell találnunk, alkotnunk.
Arra tanít ez az időszak, hogy gondolkodjunk előre, tervezzünk újra, vizsgáljunk meg több opciót, állítsunk fel új keretrendszert és legyünk sokkal tudatosabbak.
A tudatosság növelését 2 fő területen kényszeríti ki ez az időszak a legtöbbünk életében:
- A magánéletünk: sokkal nagyobb az egyéni felelősségünk abban, hogy hogyan telik a napunk, mire helyezzük a fókuszt, milyen napirendet alakítunk ki, hogyan állunk a megváltozott körülményekhez. Rajtunk múlik, hogy mozgunk, tornázunk-e vagy sem, hiszen már nem húzóerő a befizetett bérlet vagy a barátokkal megbeszélt közös edzés. Akármennyire is szuper az online testmozgás, akkor is csak mi magunk vagyunk egyedül abban a szobában… Rajtunk múlik, hogy miből mennyit veszünk, hogy gondolunk-e arra, hogy ne kelljen naponta a boltba rohangálni, csökkentve ezzel a külső érintkezések számát. Kihívás az összezártság a családtagokkal, a személyes tér csökkent megléte, a gyerekek nyúzásának elviselése és online óvodai/iskolai feladatainak elvégzése (sokszor ez a szülőkre hárul), amelyek konfliktusok kirobbanásához vezethetnek. Ugyanakkor kihívás az egyre növekvő magányosság kezelése, megélése is. Rákényszerülhetünk olyan új szokások bevezetésére, amiket a korábbi életmódunk miatt nem kellett elvégeznünk, pl. eddig takarítónőt hívtunk, most magunknak kell intézni a takarítást; eddig jártunk kutyaiskolába, most magunknak kell következetesen gyakorlatozni négylábú barátunkkal; eddig masszőrhöz jártunk, most olyan technikákat kell felplankolnunk, amivel legalább a fájó területekre tudunk hatni saját magunknak, stb. A teljesség igénye nélkül szerettem volna rámutatni néhány sarkalatos változásra, amit a koronavírus villámsebességgel az ölünkbe pottyantott.
Ezek önmagukban is bőven elegendő fordulatot hoztak, hatalmas kihívás elé állítva mindannyiunkat. Csakhogy a magánélet mellett életünk másik fő pillére is új alapokra helyeződni látszik, ez pedig a:
- A munkánk: otthoni munkavégzés esetén arra kell figyelnünk, hogy ne csússzon szét vagy éppen össze a munkaidő és a szabadidő, megtartsuk ugyanúgy a határokat fizikailag is, tehát válasszuk el az otthoni munkaállomásunkat a többi helyiségtől, ha a lakás nagysága engedi. Nagyobb önfegyelem gyakorlására sarkall, hogy akkor is tudjunk dolgozni, amikor családtagjaink is ott duruzsolnak a közelben. Ugyanakkor sokan kifejezetten élvezik a home office adta lehetőségeket. Ők most valószínűleg könnyebben élik meg ezt a az időszakot. Sajnos van azonban egy nem is kicsi réteg, akik olyan szektorokban dolgoztak, amiket teljesen ellehetetlenített ez az állapot, akiknek a munkáját nem lehet online-osítani, mert náluk elengedhetetlen a személyes találkozás, pl. vendéglátás, szállodaipar, rendezvényszervezők, stb. és ők most azzal kénytelenek szembenézni, hogy egyik napról a másikra új munka, sőt, akár teljesen új foglalkozás után kell nézniük, különben a megélhetésük kerül veszélybe. Mindezek pedig fenekestül felforgatták azt az életet, amit eddig éltünk és alapjaiban kérdőjelezték meg terveinket és céljainkat.
Az egészen bizonyos, hogy a vírus után nem leszünk ugyanazok az emberek és a gazdasági és munkaerőpiaci helyzet is sokat fog változni. Valójában már most is rengeteget alakult, a kérdés csak az, hogy hány „hullám” fog elérni minket és meddig tart. A prognózisok nagyon eltérőek, most minden kiszámíthatatlan.
Ami eddig működött, az most már nem biztos, hogy ugyanúgy fog és ki kell találnunk, hogy hogyan csináljuk másképp vagy éppen hogyan csináljunk valami teljesen mást. Ez részben kényszer, részben kihívás. Érdemes átgondolni a legjobb és a legrosszabb forgatókönyveket és több szálon végigmenni, hogy minimálisra csökkentsük a további meglepetések számát.
Ez az időszak lehetőséget biztosít arra, hogy ami nem ment, azt most tudatosan lecseréljük és váltsunk. Mind magánéleti szempontból, mind munkafronton akkor jöhetünk ki nyertesen ebből a helyzetből, ha kegyetlenül őszinték vagyunk magunkhoz. Itt az idő fel- és újraépíteni önmagunkat, ehhez pedig megújult szempontrendszert kell alkalmazni, amely a helyes és hosszútávú irányokat vetíti előre és amelynek alapja annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy „ki vagyok én?”.
Izgalmas, ugye? 🙂
Folytatom.
Szeretettel:
Hary Judit
Life és ArtCoach
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: