Általános jelenség, hogy hajlamosak vagyunk többet megtenni másokért, mint saját magunkért. Adni fantasztikusan jó dolog, öröm látni a másik arcán a boldogságot és a hálát azért, amit tettünk érte. Csodálatos érzés, hogy elismerik a munkánkat, a fáradozásunkat és a tudat, hogy ezzel előrelendítettük vagy megkönnyítettük egy embertársunk életét. A növények és az állatok esetében sincs ez másként: az nekünk is jó érzés, ha pompázik egy virágunk vagy ha jól érzi magát a bőrében a háziállatunk. Az én kutyám például imád sétálni és ha éppen nem is érzek akkora kedvet elvinni, de mégis megteszem, az első másodperctől kezdve vigyorizik és örömvakkantásokkal adja tudtomra, hogy mennyire jóóó, és nem tudok nem mosolyra fakadni én magam is és végülis a fáradtságom ellenére képes vagyok 1-1,5 órás sétákra elvinni.
Azonban van egy szint, amikor már sorozatosan a saját pihenésünk, szabadidőnk kárára mehet mások segítése vagy a másokkal való foglalkozás. Sőt, akár a komplett terveinket képesek vagyunk eltolni és átszervezni mások miatt. Mintha a másik fontosabb lenne… Vagy mintha az az elismerés, amit a másiktól kapunk, többet érne mindennél…
Gondolkozz el, Te mennyire vagy fontos Önmagadnak egy 1-10-es skálán?
A lényeg az egyensúly megtalálása. Ne csak akkor gondolj erre, amikor már a tökélyre fejlesztetted az önkizsákmányolást, mert az bizony több szinten is visszaüt és innen visszatornászni magadat már sokkal több időbe telik. Kimerültség, betegség, lehangoltság, fáradtság, céltalanság és kiégés köszönthet ránk, ha lemerült a belső akkumulátorunk. A másokra való túlzott figyelem remek eszköz arra, hogy magunkkal ne kelljen foglalkozni. Ha nem tudsz elszakadni a „te-fókusz”-tól, akkor különösen érdemes elgondolkoznod a japán mondáson, amely így szól: „Üres tálból nem lehet kínálni.”
Itt az idő, hogy lásd, hogy valójában senkinek sem előnyös, ha Te nem vagy jól, sőt, közös érdek, hogy jól és egyre jobban legyél. Ez akkor is így van, ha sokszor nem így tűnik.
A dolog másik oldala, hogy a túlzott segítés elveszi a lehetőséget a másiktól, hogy maga jöjjön rá, maga érje el, maga küzdjön meg az adott helyzettel. Márpedig valódi élmény, tapasztalat és önbizalom ebből lesz és nem pedig abból, ha szinte mindent elintézünk helyette. Ez nem azt jelenti, hogy hagyjuk vergődni, szenvedni a másikat, de tudjuk, hogy van egy határ, ahonnan a többi már az ő dolga. Az egyensúlyra való törekvés tehát iszonyú fontos és mindkét fél garantáltan profitálni fog belőle.
Mit gondolsz: ha másnak jó érzés, hogy valaki támogatja őket, Neked nem lenne az? Keress segítőket, válj a saját támogatóddá és töltsd fel a lemerült akkumulátorodat!
Milyen lenne, ha kezdetben csak a töredék időt magadra fordítanád annak, amit másokra szánnál? Mit adna ez Neked és a Családodnak? Mit csinálnál ebben az időben? Mivel töltődnél? Mi az, amit már régóta meg szeretnél csinálni, ahova el szeretnél menni, amit ki szeretnéd próbálni, de eddig nem tetted? Mikor voltál utoljára egyedül a saját belső csendeddel? Mikor kértél utoljára segítséget, amikor szükséged volt rá és engedted meg, hogy más is tegyen érted valamit?
Néha egész kevés is elég ahhoz, hogy visszataláljunk önmagunkhoz, azonban vannak helyzetek, amikor ez hosszabb folyamat. A coaching egy csodálatos módszertan arra, hogy találkozhass önmagaddal, megláthasd, milyen értékeid, képességeid és erőforrásaid vannak, mélyítsd az önismeretedet és célokat tűzz ki magad elé. Együtt könnyebb és gyorsabb.
Szeretettel:
Hary Judit
Life és ArtCoach, karrier-tanácsadó
Tarts velem Facebook-on is: Belső erőforrásaink – Hary Judit
Útkeresés, karrier, hivatás, képességek, erősségek és gyengeségek, belső bizonytalanságok feltárása és önmagad megtalálása, kiteljesítése, álmok és célok – ha ezek a témák mélyebben érdekelnek, csatlakozz a csoportomba Te is! Itt lehetőséged lesz útindító coaching kérdések és gyakorlatok otthoni, saját ütemű feldolgozására, így mindig elvihetsz magaddal belső megéléseket is. Találkozzunk itt: ÖrömHivatás – Újratervezés az erősségeid mentén
Ha tetszett, kérlek oszd meg, hogy másokat is támogatni tudjanak az írásaim! Köszönöm!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: