A világon minden energia. Vannak látható és láthatatlan energiák. Láthatóak pl. a tárgyak vagy akár a saját testünk, melyek különböző sűrűségű részecskékből állnak. Láthatatlan energiák pl. a szándék vagy a gondolatok. Az energiát szoktuk rezgésnek is nevezni, így megkülönböztetünk alacsonyabb és magasabb rezgést. Tulajdonképpen az egész élet játék az energiákkal: tudjuk magunkat és másokat általuk gyengíteni és erősíteni. Mindenhez energiát használunk fel. Egy napra egységnyi energiával rendelkezünk, aztán pihennünk kell, fel kell töltődnünk, hogy újra birtokába juthassunk a maximális energiaszintünknek. Amíg se nem zsigereljük ki magunkat, se nem hanyagoljuk el a megfelelő pihenést és kikapcsolódást, hanem odafigyelünk testünk és lelkünk jelzéseire és törekszünk a harmóniára, addig nincs gond, azonban sokszor hullik ki kezeink közül rengeteg energia folyamatosan, sokáig észrevétlenül, utánpótlás nélkül. Ezt ideig-óráig bírjuk, tolerálja szervezetünk, aztán szépen lassan kimerülnek a tartalékok, megjelennek a különféle tünetek, jelzések, hogy valami nincs rendben. Mivel minden energia, ennek megfogyatkozásával tulajdonképpen életerőt veszítünk.
Ebben a blogcikkben az egyik nagyon gyakori energiarabló tényezőt szeretném bemutatni: amikor nem az erősségeinket használjuk a munkánk során, hanem különböző okokból kifolyólag kerülőutakon járunk. Ilyen ok lehet pl. a szülői nyomás, minták, hiedelmek átvétele, az önismeret hiányosságai, az iskolarendszer alkalmatlansága, a kudarctól vagy akár a sikertől(!) való félelem, a munkaerőpiac folyamatos változása és információhiány, a kísérletezéstől való félelem, a céltalanság érzése, valamint a „bármi lehet belőlem” illúziója.
Direkt nem azt írtam, hogy „amikor nem vagyunk a helyünkön”, ugyanis ilyen nincs. Ahogy tévút sincs. Minden időpillanat, minden történés, tapasztalat hozzánk ad és előnyünkre fordítható. A kerülőutakon megszerzett impulzusok, ismeretek és kompetenciák mind szükségesek voltak ahhoz, hogy most ott tarts, ahol. Nagyon szeretem Hosszú Katinka mondását: „Két eredménye lehet valaminek: vagy sikerül vagy tanulunk belőle. Más nincs.”
Hacsak nincsenek nagyon egyértelmű jelzések, sokáig nem feltétlenül vesszük észre, hogy nem vagy alig tudjuk használni a munkánk során az erősségeinket. Az igyekezet, a tenni és bizonyítani akarás, a pénz, a környezet, a kiszolgáltatottság, a mindennapi pörgés és intéznivalók mind elviszik a fókuszt és észrevétlenül telnek el hónapok és évek úgy, hogy végső soron boldogtalanok vagyunk abban, amit csinálunk.
Miért vagyunk boldogtalanok? Mert olyan szerepeket és munkafolyamatokat erőltetünk magunkra, amelyek viszik az energiánkat. Amelyek nem töltenek, hanem merítenek. Amelyekben olyan feladatokat kell teljesítenünk, amiket technikailag meg tudunk ugyan csinálni, de sokkal-sokkal-sokkal nehezebben és körülményesebben, amelyekben netán még hátránnyal is indulunk, mert a kulcs kompetenciáink valami egészen másban gyökereznek.
Ennek egyik kiindulópontja az a generációkat és oktatási rendszereket felölelő gondolkodásmód és egyben brutális tévedés, miszerint amiben jók vagyunk, azt természetesnek és alapnak vesszük, a fókuszt pedig végig a gyengeségeken, a hibákon és azok javításán tartjuk.
Hogyan fedezhetjük fel és élvezhetjük így ki egyáltalán mindazt a sok csodát, ami bennünk van, és amikben eredendően és ösztönösen tehetségesek vagyunk? Sehogy, hiszen ez egy hiányorientált hozzáállás.
Én pl. nem vagyok valami izmos reál tárgyakból, de ezzel együtt képes lennék megtanulni mondjuk a TB-ügyintézői mesterséget, azonban annak végzése rengeteg extra erőfeszítést igényelne tőlem, mert valójában nem érdekel és nem az erősségeimen alapszik, és így szépen lassan (vagy inkább gyorsan) demotiválttá és lestrapálttá válnék és kínszenvedés lenne az egész. Ugyanúgy Te is, kedves Olvasó, lehet, hogy kacérkodsz egy jól fizető állással, pályával, de vajon szolgálna-e ez Téged és tudnád-e általuk az erősségeidet kamatoztatni? Ezt takarja a „bármi lehet belőlem” illúziója. A fő kérdés itt: de milyen áron? Egy dolog csinálni valamit és egy másik dolog örömmel és szenvedéllyel csinálni.
Érdekes párhuzamot hoztam az erősségek fontosságához. Már a megtermékenyítés is úgy történik, hogy a legéletrevalóbb, legerősebb spermium jut be a petesejthez és lesz képes kettőjükből egy új élet kifejlődni. Nem az a spermium, amelyik a legtöbbet tépelődik magán, amelyik folyton azt figyeli, hogy miben kellene még javulnia, mit nem tud még, hanem az a spermium, amelyik bízik magában, mindent megtesz a célért, kitartó és erős. Nyilván fejlődnie kell még rengeteget, sőt, szüksége van egy ideális környezetre is ahhoz, hogy növekedni tudjon, de tisztában van azzal, hogy mit tud, miben van az ereje és azzal is, hogy mire van szüksége a fejlődéshez. Átverekedte magát számtalan akadályon és végül győzött.
Ne feledd, Te, kedves Olvasó máris győztes vagy!
Ahhoz azonban, hogy a felnőtt életedben is további győzelmeket tudj aratni, hogy a kerülők helyett immáron a saját utadat járhasd, tisztában kell lenned önmagaddal és megérezned a benned lévő erőket. Lehet, hogy nem érzed állandóan. Lehet, hogy még sosem érezted meg őket igazán. Lehet, hogy időnként Te is bátorításra és külső támogatásra szorulsz, akadály gördült eléd és nem tudod, hogyan tovább. Teljesen normális. Nincs ember, akinek ne lennének ilyen időszakai, élethelyzetei. Mégis van bennünk egy belső, örök forrás, amiben izzik az élet és amely a megoldást keresi.
A megfelelő arány: használni és fejleszteni az erősségeket és közben formálni, felemelni azokat a gyengeségeket, amelyek szolgálják a céljaidat, amikre szükséged van az élethez, amik szinergikus hozzávalói az erősségeidnek.
Ha a hiányra figyelünk, az fog erősödni. Ha pedig arra, amivel már rendelkezünk, akkor az. Nem az a lényeg, hogy mire nem vagy képes, hanem hogy mire igen!
Ha magadra ismertél és elhatároztad, hogy Te már szeretnéd jobban csinálni, akkor szeretettel hívlak induló Facebook-csoportomba, ahol az alábbi témákkal foglalkozunk mélyebben: útkeresés, karrier, hivatás, képességek, erősségek és gyengeségek, belső bizonytalanságok feltárása és önmagad megtalálása, kiteljesítése, álmok és célok, továbbá lehetőséged lesz e témákban egyéni feladatok megoldására, kidolgozására, így mindig elvihetsz magaddal belső megéléseket és tanulságokat is. Találkozzunk itt: ÖrömHivatás – Újratervezés az erősségeid mentén
Ez a téma most aktuálisabb, mint valaha. Az önismeretbe fektetett idő mindig megtérül! Gyertek! 🙂
Szeretettel:
Hary Judit
Life & ArtCoach, leendő karrier-tanácsadó
Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg, hogy máshoz is eljusson és like-old a Facebook-oldalamat: Belső erőforrásaink – Hary Judit
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: