Kivagyok én! Ki vagyok én?

Azt tapasztalom, hogy a legtöbben akkor kezdünk komolyabban önismerettel foglalkozni, amikor jönnek a pofonok, a félresikerült tervek, kapcsolatok, amikor valami miatt nem az történik, amit szerettünk volna. Az előző blogbejegyzésemben említett ki vagyok én?-kérdésköre igen széles, mégis érdemes megkezdeni ezt a felfedező utat, ha nem akarjuk halmozni a zsákutcákat, no és mert roppant izgalmas is (szerintem) 🙂  A jelen állapot – akárcsak más, akár kisebb, személyes krízishelyzet is – rámutat, hogy honnan is érdemes elindulni, mi a legégetőbb.

Az alapkérdés: melyik életterületeden rengetett meg a legerőteljesebben ez a helyzet?

Csak a magánéletedben vagy csak a munkádban? Esetleg a munkádon keresztül a magánéletedre is kihat? Vagy fordítva? A kettő nem mindig elválasztható élesen. Sokan vannak, akik tudnak otthonról dolgozni, kisebb-nagyobb döccenőkkel ugyan, de funkcionál minden, kapnak rendszeresen fizetést, megélhetési gondjaik nincsenek, ugyanakkor felhangosított bizonyos, már meglévő, de eddig megbúvó otthoni nehézségeket. Ha ezeket nem kapjuk el időben, könnyen elfajulhatnak és kihathat a munkavégzésünkre is, hiszen óhatatlanul is bevisszük az otthoni sérelmeket, aggodalmakat oda is.

Ugyanakkor – mini közvélemény-kutatást végezve – azt látom, hogy a legtöbben sokkal jobban aggódnak a munkájuk és a gazdasági helyzet miatt. (Ez és ennek következményei aztán természetesen beszivárognak a magánélet szféráiba is.) Elveszített, lecsökkentett munkakörök állnak szemben olyan foglalkozásokkal és pozíciókkal, ahol megnőtt a forgalom, ahol (akár tömeges) felvételt hirdetnek, mert egyre több munkaerőre van szükség. A munkák egy része átemelhető online platformra, azok mennek tovább, egy része azonban nem. A gazdaság eltolódott. Jelenleg a túl kevés és a túl sok szélsőségeit éljük.

Egy ideje már figyelem és tanulom annak csínját-bínját, hogy hogyan alakul egy karrierváltás, kit mi motivál, miből lesz a cserebogár, milyen irányultságok, adottságok vannak egy emberben, mire érdemes építkezni és mire nem, hogyan alakulnak a munkaerőpiaci trendek, milyen új foglalkozások tűnnek el és jönnek létre. Időközben egy karrier-tanácsadói képzésbe is belevágtam.

Látható, hogy mindenkit másként érint ez a karantén-időszak. Tegyük fel, hogy szereted a munkádat, de most mégsem tudod végezni, viszont van hónapokra elegendő tartalékod. Ebben az esetben minden bizonnyal nyugodt vagy, élvezed a sok szabadidőt, többet pihensz és olyan dolgokkal foglalkozol, amire ezer éve nem volt időd. Ideális állapot! 🙂 Sokan itt előszeretettel forgatnak önismereti és önfejlesztő könyveket. Ha lemegy a vírus, szinte ugyanonnan folytathatod, ahonnan abbahagytad.

Tegyük fel, hogy szereted a munkádat vagy legalábbis elvagy vele, tudod is otthonról végezni és élvezed a többletidőt, amit eddig tömegközlekedésre, bevásárlásra, külső programokra fordítottál, mert mind ott marad Nálad.

Ezt és az előző „kategóriát” van, aki az anyaméhben lévő meleg, zárt, kiegyensúlyozott állapothoz hasonlítja, hiszen körbevesz az otthon puhasága, védelme. Aztán ki tudja, mi lesz a koronavírus lezajlása után? Jön az ismeretlen, nem tudjuk, mi vár ránk. Pontosan úgy, mint a megszületésünk előtt. Ezért ez az időszak egyfajta újjászületés is. Egészen biztosan nem leszünk ugyanazok az emberek, mint előtte voltunk.

Tegyük fel, hogy a vírus a malmodra hajtotta a vizet és többet dolgozol és több a megrendelésed, mint valaha. Valószínűleg ebben az esetben nem az önismereted bővítésével fogsz első körben foglalkozni, hanem örülsz, ha levegőhöz jutsz, no és hogy pörög a business.

De tegyük fel, hogy azok számát erősíted, akik váltani kényszerülnek. Ebből a szempontból jelenleg 2 fő tábor látszik kirajzolódni: az egyik azoké, akiknek megszűnt/megszűnik a munkája/cége és minél hamarabb találnia kell valami mást (szinte bármit), hogy elkerülje a komoly anyagi gondokat; a másik pedig azoké, akik lehetőséget látnak ebben a helyzetben, akikben már alapból motoszkált a váltás igénye és ez most jó apropó erre.

A közös mindkettőben a váltás szükségessége és/vagy igénye. A munkanélküliség egyértelműen nőni fog (már nőtt), azonban jó hír, hogy felvételek is vannak. Sőt, az is kezd kirajzolódni, hogy megnőtt a szándék a vállalkozói létre, a saját ötletek, tervek megvalósítására is. Ez az időszak egyértelműen az újratervezésé, igazi mozgatórugóink megismeréséé. Természetesen nem kötelező (semmi sem az), de nem érdemes kihagyni az önismereti köröket, mert ezzel előnyt kovácsolhatunk magunknak. Akkor is, ha majd csak később futtatjuk ki, ha csak évek múlva merjük meglépni, de igenis rengeteget lehet fejlődni, tanulni önmagunkról a jelenlegi helyzetben (is). Igaz ez akkor is, amikor gyorsan kell találni valamit, mert kell a pénz. Higgyétek el, óriási különbség van kényszermunka és kényszermunka között!!! (Erről írok később.) És igaz akkor is, ha az önmegvalósítás potenciálját látjuk ebben az állapotban. Egy álom, egy cél elérése időigényes és a vállalkozás alapja pedig maga a vállalkozó. Az önmagadba fektetett idő és pénz mindig megtérül.

Nem vagy egyedül azzal az érzéssel, hogy most kivagy, aggódsz, félsz, kilátástalannak látod az elkövetkező időszakot, hiszen most egy világválság kellős közepén vagyunk és ki tudja, meddig fog tartani, merre fog begyűrűzni. Azonban most is, mint általában, az elsődleges út befelé kell, hogy vezessen, és csak onnan érdemes kifelé tekinteni. Átélni az érzéseinket, hagyni, hogy átjárjanak, hogy megismerjük őket, elmerüljünk bennük, aztán főnixmadárként megújulva felemelkedni. Hogy ez kinél mennyi idő, egyéni. Ne siettesd magad. De tudd, hogy a „kivagyok”-állapotból el lehet és el fogsz jutni odáig, sőt, sokszor ösztönösen is beköszönt az igény arra, hogy elkezdesz őszintén kíváncsivá válni rá, és válaszokat keresni azokra a kérdésekre, hogy „ki vagyok én?”, „mi minden lakozik bennem?”, „mi az, amit eddig nem vettem észre magamban?”, „milyen gyengeségeim és erősségeim vannak?”, „hogyan tudom őket erőforrássá varázsolni?”, „hol a helyem?”, „milyen céljaim vannak és mit szeretnék az életemtől?”, „mi foglalkoztat igazán, milyen jövőt képzelek el magamnak?”. Emlékezz Seneca híres mondatára, mely így szól: “Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja melyik kikötőbe tart.”

Szeretettel:

Hary Judit

Life és ArtCoach, leendő karrier-tanácsadó

Létrehoztam egy Facebook-csoportot annak támogatására, hogy ezekre és hasonló kérdésekre könnyebben és saját válaszokat tudj adni, hogy az útkeresés rövidebb és kevesebb hullámvölggyel történjen, hogy több önismerettel és rálátással rendelkezz önmagadra és az életpályádra. Hívlak és várlak nagy szeretettel a csoportba, ha szeretnél közösen gondolkodni karrierről, hivatásról, mérföldkövekről, döntésekről, tévutakról és igazi célokról, segítséget kapni az újratervezéshez és pályakorrekcióhoz, valamint ha szeretnél részese lenni egy olyan támogató közegnek, ahol lehetőséged lesz e témákban egyéni feladatok megoldására, kidolgozására, így mindig hazavihetsz magaddal belső megéléseket és tanulságokat is.

Több van bennünk, mint amit hiszünk és több a lehetőségünk, mint amit élünk!

Csatlakozz a csoporthoz itt: https://www.facebook.com/groups/661233797999256/

Kövesd a Facebook-oldalamat itt: Belső erőforrásaink – Hary Judit