Sokan nem mernek kérdezni, mert a gyengeség és a butaság jelének gondolják. Vagy azt gondolják, hogy a másik azt gondolja 😀
Így inkább megpróbálják egyedül kisilabizálni a dolgokat, ami természetesen lehet sikeres, ugyanakkor teljes tévútra is vihet.
Már az iskolában is azzal szembesülünk, hogy aki sokat kérdez, az egy idő után nem lesz szimpatikus, mert annak a látszatát kelti, hogy nem érti a dolgokat. A felkészületlen tanárok és/vagy kollégák, vezetők pedig esetleg azért nem szeretik a sok kérdést, mert problémásnak, értetlenkedőnek gondolhatják a kérdezőt, továbbá egyfajta vizsgáztatásnak élhetik meg saját magukra nézve, amelyből esetleg kiderülhet, ha valamit ők sem tudnak és akkor csorbul a tekintélyük. Ennek elkendőzésére a legjobb mód, ha felszínes válaszokat adnak vagy nem is válaszolnak elfoglaltságaikra hivatkozva és így a kérdező magára marad a kérdéseivel és támogatás hiányában, vagy ne adj Isten, a megítélés miatt végül esetleg teljesen elveszítheti a kíváncsiságát. Változó, ki hogyan éli meg az ilyen helyzeteket. (Megjegyzem, hogy szerintem hitelesek és emberiek úgy tudunk lenni valójában, ha vállaljuk azt is, amit nem tudunk, hiszen nem lehetünk mindentudók. Vállaljuk adott esetben, ha nincs tapasztalatunk valamiben és ha van olyan személy, kolléga, aki tud felvilágosítást adni, továbbirányítunk. Sőt, szerintem az is teljesen normális és felvállalható, hogy most éppen nincs időnk elmagyarázni valamit, de legközelebb, vagy egy későbbi, megbeszélt alkalommal nagyon szívesen segítünk. Ezeknek a kikommunikálása jó érzés mindkét félnek.)
Viszont, ha komolyabban belegondolunk, a kérdezés valójában előrevisz, tényfeltáró, éberségnövelő, érdeklődést mutató, fókuszáló és minél pontosabban kérdezünk, annál pontosabb válaszokat kaphatunk. Ha nem kérdezünk, nem kérdőjelezzük meg a dolgokat, akkor fixáljuk a határainkat és nézőpontjainkat. Ha merünk kérdezni, figyelmünket elkezdjük befelé irányítani, saját magunkra hangolódni és felébreszteni belső bölcsességünket.
Coachként, a sok közül, az egyik legerőteljesebb eszközünk a kérdezés és annak is speciális módjai. A kérdezés gondolkodtat, korlátokat tör át és tágítja a világképet. A kérdés szembesít, rávilágít a valóságra és meghozza a megfelelő válaszokat, csak figyelj! 🙂
Nézzétek meg, a gyerekek egyfolytában kérdeznek. Miért? Mert így szívják magukba a tudást, mert érdeklődnek, mert végtelenül kíváncsiak és az igazságot kutatják, és baromira nem gondolják azt, hogy ők ettől gyengék vagy buták lennének. Sőt! Képesek akár ugyanazt a kérdést többször, több embernek is feltenni. Az pedig végképp nem érdekli őket, hogy Te mit gondolsz az ő kérdéseikről 😀 Ők ezzel az őszinte kíváncsiságukat és a tudásszomjukat fejezik ki és sokszor egészen a téma legmélyéig el tudnak menni.
Én még sosem láttam olyat, hogy valaki anélkül kérdezett volna, hogy amúgy nem érdekli az egész. Nem az olyan small talk-okra gondolok, mint pl. miújság? – és mire válaszolok, már ott sincs az illető, hanem konkrétabb kérdésfeltevésre. Aki konkrét kérdést tesz fel és meg is várja a válaszodat, azt tényleg érdekli, amit mondasz.
Merj kérdéseket feltenni másoknak és saját magadnak is! A választól pedig gazdagabb leszel. A jó kérdések beindítják a kíváncsiságot, a kíváncsiság ereje pedig megnyit újabb lehetőségek felé, amellyel falakat tudsz ledönteni.
A coaching során egy őszinte és elfogadó légkörben előrevívő kérdéseket kapsz, amelyek közelebb visznek a célodhoz. A coaching-folyamat egyben egy személyes fejlesztési folyamat is, amely után egészen biztosan nem ugyanaz az ember leszel, mint előtte voltál. Öröm látni ezeket a pozitív átalakulásokat! ♥♥♥
Szeretettel:
Hary Judit
Holisztikus life coach
Tarts velem Facebook-on is: Belső erőforrásaink – testtől a lélekig
Csatlakozz itt zárt csoportomhoz, ahol pozitív szemléletű, nézőpontváltó és motiváló bejegyzésekkel találkozhatsz!
Várlak szeretettel megoldásfókuszú life coaching konzultációra!
Ha tetszett, kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson! Köszönöm! ♥
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: