Materialista világunkból természetesen adódik, hogy előbb foglalkozunk a láthatóval, mint a láthatatlannal. Amit meg tudunk fogni, megszagolni, szemünk és fülünk által érzékelhető, vagy amit meg tudunk ízlelni, azt hisszük valóságosnak és ebből a nézőpontból könnyen válik minden más valótlanná. Ugyanakkor: láthatóak/hallhatóak/szagolhatóak/tapinthatóak-e gondolataink, érzéseink? És fájdalmaink, amelyeket akár évtizedek óta magunkkal hurcolunk? Nem. Mégis létezőek, érezhetőek… Tovább »