Kutyaharapást szőrével

Van egy gyönyörű és intelligens kutyám. Történt egyszer, hogy a szokásos sétakor 2 másik kutya egyszerre közrefogta és elkezdték kóstolgatni. Futásnak eredt, de az egyik üldözőbe vette. Végül mikor már elég szorítónak érezte a helyzetet, kieresztette a fogait és szembeszállt vele. Az eset után hónapokkal később is érezhetően megváltozott a viselkedése azon a területen, ahol ez történt és ha 2 kutya egyszerre elkezdett felé rohanni, futásnak eredt. Bekapcsolt számára a korábbi negatív élmény és még akkor is elkezdett hasonló reakciókat produkálni, amikor semmi oka nem volt rá.

Van a közelünkben egy olyan ház, ahol a kertben egy nagyon ugatós kutya lakik és valahányszor arra sétálunk, teli torokkal ugat minket, zeng az egész környék attól, ahogy nekivetődik a kerítésnek. Nem tudom, láttatok-e olyan kutyát, amelyik kerítésen kívülről visszapofázik… na, az enyém ilyen 🙂 Csak mondja-mondja-mondja. Gondolom, keményen helyreteszi a kerítésen belüli ebet, hogy ne szóljon már bele a sétájába 😀 Azóta többször tapasztaltam, hogy amikor ez a kutya valami miatt nem volt kint, az enyém akkor is megfeszülve várta a szócsatát. Meglepve tapasztalta azután, hogy alaptalanul izgult rá erre a témára. Azóta ez már sokszor megismétlődött. Csak többször egymás utáni üres kert-tapasztalat után állt le ezzel.

Mi emberek is valahogy így működünk, csak képesek vagyunk sokkal hosszasabban (akár egy életen át) dédelgetni a sérelmeinket és hagyni, hogy azok irányítsanak. Nyilván idő ezek felfedezése is, az ismétlődés észrevétele, de ha már észrevettük, ne dugjuk homokba a fejünket!

A kutyámban úgy oldódott a kettős támadás élménye, hogy valahányszor olyan gazdik közelébe kerültünk, akiknek ismertem a kutyáját és tudtam, hogy nem bántanak és egyszerre „ráköszöntek”, ő meg éppen menekülőre akarta fogni, nem engedtem el, hanem rengeteg simogatás és nyugtatás közepette ott tartottam és bíztattam, hogy engedje közel magához őket. Az eleje nagyon nehéz volt. Aztán a sokadik ilyen után csökkent, majd megszűnt a félelme és átlendült a másik iránti kíváncsiságba, úgyhogy hamar egymás fenekében találtam őket 🙂  Ha igyekeztem volna a hasonló élményektől folyton megmenteni, ill. hagytam volna, hogy ő kimeneküljön, akkor sosem tudta volna átírni magában, ami történt vele.

Nálunk, embereknél sincs ez másképp: szembe kell nézni a mumussal és ha úgy van, akkor belemenni! Az ereje csak addig van meg, amíg nem ismerjük eléggé.

Számtalan félelmet kreálunk magunknak, és adunk energiát neki és ezen keresztül teret a megvalósulásuknak. Képesek vagyunk az őrületig belekergetni magunkat! A félelmek, akárcsak a betegségeink, tanítómestereink. Rámutatnak azokra a területekre, amiket be kellene foltoznunk magunkon. A tanítást viszont csak akkor érthetjük meg, ha beszédbe elegyedünk a lelkünkkel és hagyunk erre időt magunknak. Nyilván egy kutyánál kevesebb eszköz áll ehhez rendelkezésre, de nekünk, embereknek rengeteg lehetőségünk van! Aki keres, az talál.